Száguldhat az élet ezután tüskön-bokron át...de nem lehet olyan messzeségbe elnyarglni,hogy ennek az órának örökre
elenyésszen. ott van a kézfogás lépcsője,majd a tekinteté,a hangé,a csóké, az ölelések erkélye...
végül a torony csúcsán.
2011. október 24., hétfő
Bonyolult , de igaz
Száguldhat az élet ezután tüskön-bokron át,
de nem lehet olyan messzeségbe elnyargalni,
hogy ez az óra örökre elenyésszen.
Ott van például a kézfogás lépcsője,
majd a tekinteté,
a hangé,
a csóké,
az ölelések ereklyéje.....
Végül a torony csúcsán.
2011. október 15., szombat
A lélektelen
Nem látok, se hallok
Előre, hátra,
Szemem messze réved,
El a határba.
Puska durran,
Füst a hegyekben,
Bűntudatom mond,
Miért nincsen?
Én tettem ezt, én,
Én öltem meg őket,
Gyilkos vagyok, de mond,
Bűntudatom miért nincsen?
A vérük festi vörössé a rózsákat
A hegyben,
Ezt mind én tettem, de mond,
Bűntudatom miért nincsen?
A rózsa
Nem tudom, miért teszem,
Nem tudom, miért érzem,
Nem tudom, miért nem hallak
Mikor itt állsz mellettem.
Nem hallak, pedig kiabálsz,
Nem hallak, pedig ordítasz,
Nem hallak, pedig szeretnélek,
Nem hallak, mert azt hiszed, nem szeretlek.
Úgy érzem, egyre távolodsz,
Úgy érzem, egyre makacsodsz,
Úgy érzem, nem kellene,
De megteszem.
Úgy érzem, elviszed,
Elviszed a rózsát.
Hiba volt, hogy megtettem,
Hiba volt, hogy engedtem,
Hiba volt, hogy tétováztam,
Hiba volt, hogy elengedtelek.
Elmentél.
Elmentél, és tudom, többé nem látlak.
Elmentél, és tudom, többé nem adsz rózsát.
Elmentél, üres vagyok.
Elmentél, elvesztem.
Azt mondják, nincsenek véletlenek.
Én ebben nem hiszek.
Hallottam a hangodat a fejemben,
Azt kívántam:
Ha már elhagytál, ne gyötörj! Karót ne döfj a szívembe.
Ha már elhagytál, menj is el, ne döfj karót a szívembe!
Azt mondják, bármire gondolhatunk, az csak a miénk lesz.
Azt mondják, bennünk marad, az nem történik meg.
Nem hiszek. Nem hiszem el.
Nem hiszek el semmit, csak egyet:
Egyszer újból velem leszel.
Gyűlöltem a gondolatot, hogy egyszer elhagytál,
Gyűlöltem, hogy tényleg megtörtént.
A múlton nem lehet változtatni,
De a jövő alakítható:
Rímekbe faragható.
És igazam volt, mindig is igazam:
Mert
Hallak, már hallak!
Még nem látlak,
De szívem egyre hevesebben ver,
Érzi hogy közeledsz, és nem vagy egyedül,
Hozod a rózsát.
2011. október 14., péntek
2011. október 10., hétfő
Képzelet
Ahogy egyre lejjebb ereszkedik a nap,
érzem, a lelkem kettészakad.
Sosem hittem benne,
de már be kell látnom,
ő az akire én valóban vágyom.
Eszem! Hol jársz?
Merre tartasz éppen?
Ez nem helyes! Hallasz?
Mikor a éjjelek nappallá válnak,
és a nappalok éjjé,
elgondolkodom:
Te jó ég! Ki vagyok én?
Ki vagyok én, aki ilyet elkövethet,
Ki vagyok én, aki a kútba lökhet?
Ki vagyok én, akivel játszani lehet,
Ki vagyok én, aki észre sem veszi mindezeket?
Éjfél vagy dél, nekem nincs különbség,
Megjelensz, hagyod, hogy elhagyja tudatomat a józan ész.
Nem teszel ellene semmit, ajkam az ajkadhoz ér,
Vess véget ennek, még mielőtt a nap felkél!
Mert ha megtörténik, ájultan ébredek,
Nem tudom:
Valóság volt? Vagy csak álomból ébredek?
Hagyj el hit! Hagyj el józanság!
Ne érezzem a lélegzetedet,
Többé ne engem kábítsál!
Érzem ahogy párolog, érzem ahogy elszáll,
De ahogy leszáll az éj, megint csak te maradtál...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)